• Email : info@shva.hu

image1460A II. világháború idején a nyersanyagok árai világszerte- így az Amerikai Egyesült Államokban is -rendkívüli módon megnövekedtek. Ezzel párhuzamosan, a hirtelen megnövekedett hadiipari megrendelések következtében bizonyos nemesfémekből (titán, réz, molibdén) hiány mutatkozott. A tervezők ezért kénytelenek voltak helyettesítő anyagokra rátérni. A szállítók azt tapasztalták, hogy a megrendelő, az amerikai hadsereg nem reklamálta meg a leszállított terméket (fegyvert, hadianyagot), azaz a módosított kivitelű, anyagú változat is megfelelt az igényeiknek.

A II. világháborút követően úgy gondolták, hogy a helyettesítő anyagok állandóan is megmaradhatnak a termékekben, de nem ez következett be. Amint a nyersanyagok árai az eredeti szintre süllyedtek, ill. a hiány megszűnt, a szállítók visszatértek az eredetileg betervezett anyagokra.

Erre a "kényszerhelyzet szülte" jelenségre figyeltek fel a General Electric vezetői. Erlicher és Winnie már 1946-ban felismerték a téma jelentőségét, és körvonalazták az értékelemzés fogalmát, eljárásrendszerét. 1947-ben megbízták L. D. Miles-t, a General Electric baltimore-i részlegének mérnökét és anyagbeszerzőjét, hogy dolgozzon ki egy olyan, általánosan alkalmazható eljárást, mely anyagköltség csökkenést eredményez a funkció teljesítésének biztosítása mellett.

Lawrence Delos Miles (1904-1985) és munkatársai, Sredencheck, Fountain és Horn, négy év alatt a más területen sikeresen alkalmazott költségcsökkentési és egyéb megoldásokra alapozva kidolgoztak egy új eljárást, melyet Miles Value Analysis-nek, azaz értékelemzésnek, majd később Value Engineering-nek (értéktervezésnek) nevezett.

A több éves vizsgálat a következő eredménnyel zárult: a tervezők lehetőségei a gyártmányok továbbfejlesztésekor erősen korlátozottak, ha kiindulási alapnak a termék jelenlegi állapotát tekintik. Javaslatuk az volt, hogy a tervezők először vizsgálják meg a gyártmány felhasználási területeit, tárják fel ténylegesen a felhasználók igényeit. Ezekre alapozva határozzák meg a termék funkcióit, azaz hogy bizonyos igények kielégítése érdekében a terméknek mik a feladatai, és csak ezek után keressenek megoldásokat a funkciók megvalósítási lehetőségeire.

A csoport megállapítása szerint az ilyen módon végiggondolt fejlesztéseknél mintegy 10-25 % költségcsökkenés érhető el.

Az értékelemzést tehát Miles és munkatársai fejlesztették ki szisztematikus, általánosan alkalmazható és eredményre vezető eljárássá.

A Miles Alapítvány (Lawrence Delos Miles Foundation USA) honlapja